A Teleki téri piac fogalom, az 50-es évek óta működő, az Eldoradó című filmből is ismert piacot 2011-ben bontották le, majd modern csarnokban nyílt itt meg újra a piac. Minden zuga érdekességeket rejt. Ismerik például a régiségboltot? Rögtön megfogja a szemet pár relikvia a 90-es évekből, vagy még korábbról, táskarádiók, kazetták sorjáznak. 

Valakinek szemét, másnak érték

„Ez nem egy régiségbolt, ez egy ószeres” – javít is ki egyből Süllei György, a tulajdonosa, aki 1982 óta árusít a piacon – akkor zöldség-gyümöccsel kezdte. 

Azt mondja, a használt dolgokra van igény. Inkább ruhák, cipők után néznek a vevők, de nagyon sok lemezt, sőt, ki gondolná, dvd-t is (darabja 200 Ft) eladnak. 

„Van, hogy valami két évig ott áll, aztán egyszer jön valaki és elviszi. Az az igazság, hogy mindig mindenkinek kell valami. Ez ugyanolyan, mint a lomtalanítás; valaki kidobja, aztán más meg összeszedi” – mondja. 

Inkább idősebbek járnak hozzá, de néha betévednek fiatalok is. És hogy mi volt a legérdekesebb tárgy, amit eladott? „Sokáig hánykolódott nálunk itt egy baba. Nem volt lába, csak nagy, vastag, több rétegű szoknyája. Szamovár-baba. Ezt eladtam, sajnáltam is, de aztán nagynehezen szereztem egyet én is magamnak, amit már nem adok el” – idézett fel nekünk egy régebbi sztorit. 

Sok tárgy megfordult itt a szocialista, kommunista időszakból: Lenin-, Mao Ce-tung-, Todor Zsivkov-, Gagarin-szobrok. Replikákat ugyanakkor könnyen össze lehet szedni, de eredetit nagyon nehéz találni. 

Megbuktak itt nagyobb márkák is

„A 90-es években minden minisztérium szabadult az ilyen kommunista dolgoktól, kidobálták az utcára. Akinek akkor volt egy kis esze, az összeszedte, aztán jól járt. Főleg Németországban veszik az ilyen tematikájú tárgyakat. Rengeteg Kiváló Dolgozó jelvényem volt, azokat egy barátom adta el Németországban, el se hittem, mennyit fizettek érte. Többszörösét, mint itthon.” És hogy miként szerzi be a portékát? György úgy látja, főleg a környékről hozzák be emberek a dolgokat. Hajléktalanok is szoktak behozni tárgyakat, amikor találnak valami érdekeset. György igazi piacosként reggel 4-től kint van a piacon, ami körülbelül délután 2-ig van nyitva.

Nem volt könnyű utat törni: amikor először beadták a jelentkezést, hogy ószerest nyitnának a Telekin, nem kapták meg az engedélyt, csak később. „Nem akarták megidézni azt a régi szellemet. Valamikor a Teleki tér volt az Eldorado. Legalábbis a miliő. De itt nem mindenki tud megélni, például egy komoly Cserpes sem tudott” – meséli György, hogy nem mindenkinek jön be az élet. 

Nem csak az ócskás boltja van itt, hanem két zöldség-gyümölcs standja is, de most csak az egyik üzemel. Szerinte a járvány mindenkit megviselt az itt lakók közül. A vásárlók nagy része ugyanis vendéglátós volt vagy zenész, és épp rájuk jellemző leginkább, hogy elveszítették munkájukat a covid alatt. Hétvégén már kezd jobb lenni a helyzet, de még nem ugyanolyan mint a covid előtt.

A gyümölcsnek ment fel leginkább az ára, amit György nem is ért igazán, hogyan lehetséges, hogy a spanyol barack olcsóbb, mint a magyar. 

Kovászos ubi, gyalult tök és savanyú kápi

A vecsési savanyúsnál is sikerült belőni, mik mennek épp most: júniusban jön a friss káposzta, amit júliusra már árulnak is, az ebből készült friss savanyú káposztát és csalamádét pedig imádják a vevők.  

A forgalom itt is esett a covid miatt, még ha százalékos értéket nem is tudott belőni a készséges eladó, Krisztina.

A környéken lakók törzsvendégek- mondja Krisztina - viszont más szokások léptek életbe a Covid után. Kevesebb helyen vásárolnak az emberek és kevesebbet. Azok a vevők pedig nem járnak már ide, akik korábban messzebbről jöttek. A vásárlók pedig elég nehezen fogadják be az újat, - mondja  -, például raktak el egy időben savanyított szilvát, de nem volt kelendő. 

Érdeklődtünk a viszonylag rétegcsemeének számító minicukkini meg minipatisszon iránt, de ezek hiánycikkek. Krisztina szerint azért, mert a már nem éri meg olyan kicsin leszedni őket, drága is, inkább megvárják, míg megnő, és eladják nagynak. Lehet, ezeknek akkor tartósan búcsút kell intsünk.

Tepertő forever

A hentes részleg egyöntetűen válaszolt kérdéseinkre; nagyjából ugyanazokat a termékeket keresik a vevők, „ az ízlés nem változott”, csak a mennyiség, azaz kevesebb megy mindenből. Nincs az embereknek pénze, vélekedik a húsos szekció. „A hús ára emelkedik, de a fizetések meg nem, pedig kéne azokat is emelni” – ad gyorselemzést Melinda, aki háztáji csirkéket árul. Egy másik helyen azt mondják, ami régebben is, most is sláger maradt, az a tepertő.

Egyedül a lángosos nem panaszkodik. Azt mondta, visszatért nagyjából a régi forgalom – nekünk is sorban kellett állni az örök kedvenc sajtos-tejfölösért, ami töretlenül őrzi vezető pozícióját, mondják a lángosos munkatársai. Mi is azt kóstoltuk meg, fokhagymásan, a gyorstesztet lásd alább. Kiszúrjuk a listán a Teleki-lángost is. Nincs rajta sok minden csak; sonka, szalámi, lilahagyma, füstölt sajt, tejföl. Azt hiszem, erre mondja a helyi magyar; tápos. Olykor ilyet is kérnek, legközelebb mi is kipróbáljuk, ha egyszer élünk is. Az árakra sem lehet panasz, ahogy a sajtos-tejfölösre sem: a tésztája épp jó állagra, nem túl nehéz, de azért egy lángoshoz méltó. Van súlya. A mindig kritikus közepe is igazán finom, nem nyers, nem száraz, épp jó. Megszületik a döntés: megértjük, miért fogy ennyire a Teleki téri sajtos-tejfölös.

Szöveg: Rebró Fanni; Képek: Huszár Boglárka, Rebró Fanni