Józsefvárosban a Tolnai-kertben hoznak most létre rovarszállót, de kíváncsi voltam arra is, milyen egyéb hasonló kezdeményezések léteznek még a kerületben.

A Jane Goodall Intézet néhány hónapja a Szeszgyárban madárodút és bogárgarázst épített, s megmutatták a gyerekeknek, hogy még városi környezetben is milyen változatos a madár- és rovarvilág, s hogyan segítsék azt fennmaradni. Kádár András főtitkár elmondta, hogy a Természettudományi Múzeummal is együttműködnek, közösen raktak ki rovarhotelt a múzeum kertjében, és ezt még fejleszteni tervezik a jövőben.

Simonyi Gábor, a Főkert társadalmi kapcsolatokért felelős osztályvezetője arról beszélt, hogy most az éppen egy éve telepített rovarszállóik karbantartását végzik. A II. János Pál pápa téren is van ilyen. 

De mi is az a rovarszálló?

A rovarszálló egy egyszerű alkotmány, amiben természetes anyagok, például lyukacsos tégla vagy nád vannak elhelyezve, amik között a rovarok meg tudnak telepedni, át tudnak telelni. A Főkert munkatársai az egyéves tapasztalat alapján módosítanak, javítanak, ahol szükséges, és ez a munka nem igényel komoly erőforrásokat, mert a rovarhotelek amúgy hosszú évekig gondozásmentesek. Jók a tapasztalataik, mert a rovarok megtelepedtek a rovarszállókban, aminek még kétségtelen előnye az is, hogy itt telenek át, és nem mennek be a lakásokba.

Simonyi Gábor szerint a rovarszálló építése „nem atomfizika”, kis méretű változatát ma már barkácsboltban is meg lehet venni, de aki csak egy kicsit is ügyes, maga is készíthet, hiszen csak maradék és természetes anyagok kellenek hozzá, valamint egy fakeret. A rovarhotelek mellett a méhlegelők – a természetes állapotukban megtartott, változatos növényzetű zöldterületek – is fontosak. „Az egyik helyen laknak, a másik helyen esznek” – foglalta össze a lényeget Simonyi. Józsefvárosban nincs méhlegelő, legközelebb a Népligetben és a Müpánál találunk ilyet.

Madácsi Flóra tájépítész, a Rév8 Józsefvárosi Rehabilitációs és Városfejlesztési Zrt. projektvezetője a Tolnai Lajos utcában kialakuló kertben készülő rovarhotelről számolt be, ami még félkész állapotban van, pár napja a kertészkedős napon kezdték építeni a környékbeli lakókkal együtt. „Ez egy közösségi projekt, s bárki hozhat még bele anyagot, kéregdarabokat, ágat, nádat, bambuszt, tobozt, téglát, cserepet, köveket, hogy minél változatosabb legyen, és sokféle rovar érezze jól magát benne. A rovaroknak rendkívül fontos szerepük van, nélkülük megborul a természet egyensúlya, nem lesznek beporozva a növények, nem jutnak táplálékhoz a madarak. Az élővilág sokféleségének fenntartását – a biodiverzitást – segítjük azzal, hogy a városban, ahol kevés a biztonságos hely a rovarok túléléséhez, menedéket készítünk nekik, ahová befészkelhetik magukat a szaporodás idejére és a téli hibernálódás időszakában” – mondta.

A fontos lépések nem mindig kerülnek pénzbe

A méhlegelők és a rovarhotelek jelentőségét, az ökológiai sokféleség, a biodiverzitás fontosságát sokan nem értik még, és ellene beszélnek, esetleg önkényesen megrongálják ezeket. Legutóbb Sára Botond, Budapest Főváros Kormányhivatalának vezetője élcelődött azon – tisztségével nehezen összeegyeztethető módon –, hogy ahelyett, hogy ilyesmire költik a pénzt a kerületben, inkább a tisztasággal kellene foglalkozni. 

Madácsi Flóra szerint egymással nem összemérhető kérdésekről van szó, és az olyan ökológia fejlesztések, mint a rovarhotel, nem igényelnek költségvetési pénzt sem. A Tolnai-kerthez hasonló zöld városi zugok kialakítása a lakossággal együtt történik. Az ilyen helyek teszik élhetőbbé a várost, és hozzájárulnak a klímavédelmi célok eléréséhez is. A köztisztaság vagy a hajléktalanság kérdése túlmutat a lakosság cselekvő képességén. „A rovarhotel a Tolnai-kertben is újrahasznosított anyagokból épült civil részvétellel a kertészkedős napon, nem az önkormányzat, a JGK dolgozóinak igénybevételével. Ez egy nulla forintos projekt. Azt szeretnénk, ha az emberek maguk is építenének ilyeneket a társasházak udvarán, és mi szakmai segítséget tudunk adni abban, hogyan csináljanak rovarszállást, hogyan ültessenek többféle növényt, készítsenek komposztálót. Az ilyen természetközeli élőhelyekkel sokat segíthetünk a városban, ahol a természetet szinte teljesen kiirtottuk. A Tolnai-kertben ezzel a szemléletmóddal fejlesztünk, nem ártunk, hanem segítjük a természetet a regenerálódásban. Sokféle növényt ültettünk, biodiverz ágyásokat hoztunk létre, hogy sokféle rovart vonzzunk ide. Egy hosszú fejlődési folyamat elején vagyunk, még tapasztalatokat kell szereznünk, és az embereknek is meg kell barátkozniuk ezzel” – tette hozzá Madácsi.

Látva, hogy mi történt az Üllői úton nemrég létrehozott lakossági kertecskékkel, vajon a Tolna-kert és a hasonló zöld élőhelyek nem pusztulnak-e el pár hónap múlva? – szegeztem végül a kérdést Madácsi Flórának. „Az Üllői út növényzete nagyon kitett a környezeti ártalmaknak, a buszok felverik a latyakot a növényekre, nagy a forgalom a járdákon is, a kutyák rávizelnek a fák körüli növényekre és kiássák őket, óriási a hőség, ezért a zöld megtartása rendkívül nehéz. A Tolnai-kert védett hely, nincs nagy forgalom, nincs burkolat, jó a talaj vízháztartása, és  képes az önfenntartásra, illetve nagyobb esély van önfentartóvá tenni, mint a forgalmas főútvonalat” – válaszolta a tájépítész.

A rovarhotelről itt igen részletes leírást lehet találni. 

Szöveg: Bányay Géza; Képek: Rév8/Facebook, Wikimedia