Van, akinek Festetics-palota, nekem mindig is Az Egyetem marad az egyemeletes, eklektikus sarokház a Pollack Mihály tér és a Bródy Sándor utca sarkán. 1995-től 2000-ig hallgattam itt szociológiát. Szerkesztőségünk ablaka arra a teremre néz, amit akkoriban csak Bőrfotelesnek neveztünk. Az egyik szemináriumon azt is megtudtuk, hogy ebben az épületben találkozott a II. világháború után Mindszenty József és Károlyi Mihály az ország ügyeit megvitatni.

Kevésbé ismert, hogy az ELTE-nek volt egy önálló kari státusszal bíró egysége, a Szociológiai Intézet, mely 2000 nyarán költözött el innen. Az ELTE 1985-től használta az épületet, aminek ékköve a bálteremnek épült Tükörterem, ahol mi egyetemi előadásokat hallgattunk, és a több embernyi magasságú velencei tükrök kapóra jöttek a tanároknak a zárthelyik írásakor, hogy kiszúrják a puskázókat. Az intarziás parkettát linóleum védte tőlünk, de a cseh kristálycsillár akkor is ott világított a terem közepén – nekünk azt mondták, ilyenből mindössze kettő van az egész országban.

A 90-es évek a palota történetének szomorú időszaka volt, annyira leromlott az állaga, bár sokunknak tetszett így is. Már 1995-ös felvételi idején fel volt állványozva. Felállványozva? Irgalmatlan mennyiségű faanyag felhasználásával volt körülbástyázva kívülről és a kis belső udvaron is. Favárnak hívtuk, és amíg odajártunk, újabb állványokkal támasztották meg az egyre szomorúbb képet mutató palotát, hogy le ne omoljanak a homlokzat elemei.

A Festetics-palota az 1990-es években, amikor itt volt az ELTE Szociológiai Intézete (ismeretlen szerző felvétele)

A kapu felett az Országos Széchenyi Könyvtár felirat volt olvasható. 1919. február 17-es a fővárosi központi lakáshivatal a palota istállóját utalta ki a nemzeti könyvtárnak raktárul, amit a tulajdonos, Festetics Tasziló herceg két évre ingyen engedett át egy dolgozószobával és további 3 emeleti helyiséggel együtt az akkor még a Nemzeti Múzeum alá tartozó könyvtárnak. A nedvesség nem tett jót a papíroknak, ám megfelelő alternatíva hiányában az OSZK csak 1926 végén tudott az istállóból kiköltözni.

A herceg 1933-ban meghalt, 1939 júliusában pedig állami tulajdonba került a palota, és ide költöztették a Hírlap- és Folyóirattár, a Zeneműtár, a Térkép-, Gyászjelentés-, Plakát- és Iskolai Értesítőgyűjtemények anyagát, valamint több mint 400 köbméter nyomtatványt is. A téren álló épületek közül egyébként többet is használt a Nemzeti Múzeum és az OSZK.

A Festetics-palota könyvtári hasznosítása az 1950-es években bővült, a Nemzetközi Kapcsolatok Csoport, a Zártanyag-gyűjtemény, valamint a Könyvelosztó egyik részlege is itt lelt otthonra. 1952-ben pedig beadták az igényt a teljes épületre, és a szintén itt működő Történettudományi Intézet munkatársainak költözniük kellett. 1955-ben kapta meg végül a könyvtár a palotát, aminek az 1956-os forradalom közelben zajló harcai nem tettek jót: a Zeneműtár, a Mikrofilmtár és a Szerzeményi osztály is megsérült. Egészen 1985-ig voltak itt munkaszobák és raktárok, amikor az ELTE vette át az épületet.

A Festetics-palota kertjének kapuja az 1870-es években. Forrás: Klösz-album – FSZEK Budapest Gyűjtemény; Fotó: Klösz György.

1941 és 1948 között a Teleki Pál Tudományos Intézet székelt itt. Az intézmény „a magyarság és a velünk együtt élő népek életének, történetének, állami, társadalmi, gazdasági és művelődési állapotának tanulmányozására alapított intézet” volt. Az 1948-as politikai fordulatot követően az intézetet felszámolták, feladatait részben a Kelet-európai Tudományos Intézet vette át – melynek Bibó István volt egy ideig az elnökhelyettese –, de ez is hamar megszűnt.

A Nemzeti Múzeum mögötti Pollack Mihály tér az 1950-es években kapta nevét a múzeum tervezője után, előtte egy rövid ideig ezt is Puskin utcának nevezték át, de egyébként 1874-től Eszterházy utca volt. A Festetics-palota címe is többször változott: Puskin utca 26., később Pollack Mihály tér 10. lett (amikor én ide jártam egyetemre, még ez volt), ma viszont a 3-as számot viseli az épület, mely kialakítása ellenére mindig vonzotta a tudomány és az oktatás intézményeit. 

Az épület eredetileg arisztokrata palazzónak épült a mai Bródy Sándor utca és a Pollack Mihály tér sarkán. A Palotanegyed ma is álló impozáns házai közül csak a Bródy Sándor utca 15. szám alatti Kéményseprő-ház (1851-55, Hild Károly) és a Gyulai Pál u. 5-ben álló Kauser kőfaragó háza (1860, Gerster Károly) régebbi.

Slowikowski Ádám színes litográfiája 1865-ből: Az ideiglenes magyar képviselőház látképe Pesten a Múzeum-kertből, a háttérben a frissen felépült Festetics-palota.

„Ybl Miklós jeles építészünk terve szerint, a legszolidabb anyagokból, valódi pazar fényűzéssel épült, s nemcsak a Múzeum környékének, hanem általában Pest városának is nagy díszére szolgál” – írt az épületről az 1864. augusztusi Vasárnapi Ujság, és már akkor megjósolták, hogy előkelő városrész jöhet létre a környéken.

A Festeticsek az 1860-as években vetették meg a lábukat kerületünkben. „Egy magyar mágnásnak nem lehet Bécsben palotája a nélkül, hogy Pesten is ne legyen” – mondta a bécsi Berggassén már korábban, 1858-ban otthont építtető Festetics György. Nem mást, mint a korszak legnevesebb építészét, Ybl Miklóst bízta meg azzal, hogy építse fel az arisztokrata életformának megfelelő kvártélyt, melyhez kert is készült, ami a  környékbeli palotákra nem volt jellemző – a kert helyén később a Magyar Rádió épületeit húzták fel. A Mágnásfertályban 1862 és 1865 között, az itáliai palazzók mintájára épült palota az első volt, amelyben a reprezentáció, a magánélet és a kiszolgáló funkciók külön helyet kaptak, a francia barokk stílusú lépcsőházban impozáns szalonok, a földszinten a férfiaknak, az emeleten a nőknek pedig lakosztályok épültek – ezekben vezettek be minket a szociológia rejtelmeibe. Egykoron a Bródy Sándor – akkoriban csak simán Sándor – utcáról is vezetett bejárat az udvarra, ahol az istállóban 12 ló is elfért. A tér felőli, neoreneszánsz stílusú homlokzatú, kilenctengelyes Festetics-palota diadalívszerű bejáratán hajtottak be a lovaskocsik és hintók a három kupolás kapualjon át. Bezzeg az én diákéveimben egy Camping biciklis parkolóőr szervezte az autós forgalmat az épület előtt a téren.

Visszafelé haladtunk időben a 19. századig, de az elmúlt két évtizedről még nem esett szó. Mivel nem volt pénze méltó módon fenntartani, az ELTE 2000-ben lemondott az épületről, a szociológusok az újonnan épült lágymányosi campusba kerültek át. A Pollack Mihály téri palota azonban nem sokáig maradt funkció és diákok nélkül. Akkor alapították az első nem Németországban létrehozott német nyelvű magánegyetemet, ez az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem, mely 2002 óta működik itt. Az egyetemcserével végre az épület is megújulhatott, és Gál Tibor tervei alapján visszanyerhette régi szépségét. A dísztermeket, a hajdan báloknak helyt adó Tükörtermet, a zeneszalonként szolgált Andrássy-termet, az egykor fogadószalonként működő Márványtermet és a Festetics-termet nem oktatási célokra használják, hanem díszelőadásokra, hangversenyekre, bálokra, esküvőkre, de az udvart is ki lehet bérelni rendezvényekre.

Most ismét felújítást végeznek a palotán, de összességében elmondható, az ezredfordulón sikerült megmenteni az épületet.  Én ugyan nem éreztem többé otthon magam az egyetemen. Amikor a posztgraduális órákra jártam Lágymányosra, ridegnek és elidegenedettnek tűnt a Pollack Mihály téri évek után, még ha a modern dél-budai campus jobban megfelelt is az oktatási céloknak.

A Pollack Mihály tér 3. lépcsőháza – Debreceni Edit felvétele; Forrás: Gangvégek, avagy egyszer a körfolyosó is véget ér.

Szöveg: Pálinkás János; Fotók: Slowikowski Ádám, Klösz György, Debreceni Edit és Pálinkás János

További információk és fotók a Festetics-palota weboldalán.