Budapest Főváros VIII. kerület
Józsefvárosi Önkormányzat

1082 Budapest, Baross u. 63-67.

06-1-459-2100

hivatal@jozsefvaros.hu

Interjú Csárdi Antallal, Lehet Más a Politika

„A választók elvárják, hogy tegyük félre a pártérdekeket, és váltsuk le a NER-t”

2021. szeptember 10. péntek

Csárdi Antal LMP-s politikusként a ferencvárosi önkormányzat képviselője volt, majd 2014-től a Fővárosi Közgyűlés tagja lett. 2018-ban már a Magyar Országgyűlésben találjuk. Kisebb meglepetésre, de meggyőző fölénnyel nyert akkor egyéniben az I. számú választókörzetben, ahová a Józsefvárosból a Palotanegyed is beletartozik. Most a parlamenti ellenzék közös jelöltjeként indul már az előválasztáson is.

A korábban a Ferencvárosban, ma az I. kerületben élő, nős, két leánygyermeket nevelő politikust először arról kérdeztük, mit jelent számára a családi örökség, mivel anyai szépapja volt az egyesült Budapest első polgármestere.

Igen, Kamermayer Károly 1873 és 1896 között irányította a várost, 23 éven át, amikor a főváros a legnagyobb fejlődésen ment keresztül. Amikor gyermek voltam, furcsa része volt a családi legendáriumnak, hogy akad, aki kiemelkedő teljesítményt tett le az asztalra – és tőle származik családunk Budapest szeretete is. A szellemisége később hatotta át a beszélgetéseinket – részben az ő korszakához kapcsolódik a Vámház körúti Vásárcsarnok is, ahol mi a családi vállalkozásunkat vittük –, vagy ahogyan létrehozta a Fővárosi Egylet nevű szervezetet, ami ma is jó módja lehetne annak, miként kell összefogni a városért, a kerületért, vagyis az itt élők hogyan szólhatnának bele a város, közvetlen lakókörnyezetük fejlesztésébe.

Mit jelentett önöknek a zöldségeskedés, fűszereskedés a Vásárcsarnokban?

Már a nagymamám is kereskedő volt, aztán édesapám és édesanyám is, akik már a rendszerváltás előtt önállóan vállalkoztak. Ezt folytattam – de jelen idő szerint én is fejeztem be. Ám hatalmas tapasztalatot jelentett az emberek, a vásárlók közt lenni, az üzletek környékén dolgozni, hisz átélhettem, milyen nehézségekkel küzdenek a vásárlók vagy a kis- és középvállalkozók.

Ha már a zöldség-gyümölcsnél tartunk... Ma az embereket akár a választásoknál is jobban foglalkoztatja, miért szálltak el a piacon az árak – sokkal jobban, mint a kimutatott infláció. Mint egykori boltos, ezt hogyan látja?

A világpiaci árakon túl számos tényező befolyásolja ezt, így az évek óta tapasztalható nyári hőség, mert a locsolás, a védekezés is plusz költség. De az elsők közt kell megemlíteni, hogy a termelői réteg – így az őstermelők, akik megtermelik mindezt – száma óriási mértékben fogy. Az utánpótlás meg aligha elégséges. Nehéz gépesíteni, miközben a munkaerőhiány is hatalmas lett, és nem is vonzó ez a nagyon nehéz fizikai munka. Tehát szűkül a kínálati oldal, ezért is nőnek az inflációt meghaladó mértékben az árak. Ám legalább ennyire lényeges, hogy minderre rakódik rá a 27 százalékos áfakulcs, ami a luxustermékek esetében még értelmezhető, de az alapvető élelmiszereknél nem. Európában nincs egyetlen példa sem ekkora forgalmi adóra, már ami a zöldség-gyümölcsöt és a mindennapi fogyasztási cikkeket illeti. A mi társadalompolitikai célkitűzésünk éppen az, hogy ezek áfáját alacsonyan kell tartani, mert leginkább ismét a legszegényebbeket sújtja. A Fidesz lesöpörte a javaslatunkat, hogy az alapvető élelmiszerek áfája öt százalék legyen. Merthogy a kormányzat hasra ütve találta ki, minek mennyi legyen az adója, így aztán a szegényebbek nem tudják megvásárolni a minőségi élelmiszert sem. Ezen egyszerű változtatni, csökkenteni kell az áfát, az alacsony jövedelmeket pedig növelni. Ezért mi a progresszív személyi jövedelemadózást támogatjuk, ami azt jelenti, hogy havi bruttó egy millió forintig mindenki jobban járna, azaz több maradna a zsebében. De röviden visszatérve: az új kormányzatnak megoldást kell találnia az említett ágazatot sújtó munkaerőhiányra is.

Kisebb csodának számított, hogy három és fél éve szinte 50 százalékot elérve nyerte meg a körzetet a Fidesz ellenében, ráadásul a nem túl népszerű LMP jelöltjeként. Hogyan sikerült most összekalapálni a szinte teljeskörű ellenzéki összefogást az ön esetében?

Nem kellett itt összekalapálni az ellenzéki összefogást most sem, és természetesen hálás vagyok minden támogatásért. Azaz nagy örömömre szolgál, hogy az LMP mellett a DK, a Jobbik, az MSZP, a Párbeszéd és az Új Világ Néppárt is engem támogat az előválasztáson. Ismerik a munkámat, amit az elmúlt három és fél évben végeztem a parlamentben. Ez szám szerint azt jelenti, hogy három és fél év alatt több mint ezer indítványt vagy önálló javaslatot adtam be.

Az nem veszi el az ember kedvét, hogy a napi szinte beadott javaslatait lesöprik az asztalról?

Képviselőként erre kértem és kaptam felhatalmazást, egy értékrendet képviselek, tartalmilag pedig így tudom megjeleníteni. Hogy a Fidesz-KDNP ezt negligálja, az nem az én szégyenem. Egy jól működő demokráciában nem így történne. Én arra kaptam felhatalmazást, hogy demokráciában képviseljem a választóimat. Ezért is fogjuk leváltani ezt a kormányt.

Négy évvel korábban azt nyilatkozta, hogy ön, illetve az LMP a régi rendszerrel nem fog össze. És most mégis?

Minden ellenzéki párt átment és átmegy egy megtisztulási folyamaton. Ráadásul egyértelmű választói akarat, hogy fogjunk össze – ami sikeresen megtörtént a 2019-es önkormányzati választásokon, így Budapesten is. A szavazók most is elvárják, hogy tegyük félre a saját kis pici pártérdekeinket, és váltsuk le a Fidesz-rendszert, a NER-t. Ezért a közös célért dolgozunk most.

A friss hírek mégis arra utalnak, hogy a kerületek féltik a beígért fejlesztési pénzeket, miután Karácsony Gergely a Fudan-ügy kapcsán megvétózta az atlétikai stadiont. Mintha valami törésvonal is kialakulhatna a kerületi érdekek mentén…

Önmagában értelmetlen, hogy felmerülhet az a kérdés, hogy a kormányzat visszavonhat kerületi fejlesztési pénzeket. Ez arra utal, hogy maffiaszerű a kormányzat, és erre kell nemet mondani. Ki kell feszíteni a vörös fonalat, nem engedhetjük tovább a túlhatalmat, mert semmibe veszik azt, mit gondolnak az emberek, nem konzultálnak a helyiekkel, csak az álságos nemzeti konzultáció folyik – és ez az egész társadalom csúnya becsapása. A célunk persze a korrupció visszaszorítása, illetve az elszámoltatás. Azt hiszem – függetlenül attól, hogy fontos pozíciókban még fideszesek maradnak, mint Polt Péter legfőbb ügyész – a közigazgatásban dolgozók a munkájukat fogják végezni, és nem pártérdekeket szolgálnak majd ki.

(Ekkor egy furcsa incidens zavarta meg beszélgetésünket. Egy bicikliző fiatalabb férfi, elcsípve talán Csárdi Antal utóbbi mondatait, nyomdafestéket nem tűrő módon kezdett el szitkozódni, mondván, hagyjuk abba „ezt a dumát”, különben is, mit keres itt Csárdi, menjen oda, ahonnan jött, nem is itt született, nem is itt él… Nos, itt jelezzük, a képviselő(jelölt) tősgyökeres budapesti, itt született és a választókörzetében is él. A biciklista káromkodása, reagálása mindenesetre jól szemlélteti, forró időszak elé nézünk, noha elvonult már a kánikula.)

Ha lehet, térjünk át konkrétabb kerületi ügyekre. Például, mostanság a kormánypárti képviselők egyik legfontosabb vádja a 8. kerületi, illetve a budapesti önkormányzattal szemben, hogy hatalmas a kosz, óriási dugók vannak, a hajléktalanok ellepik az utcát, romlik a közbiztonság. Erről mit tudunk konkrétabban?

Az önkormányzati testületek minden évben meghallgatják a kerületi kapitány beszámolóját, és döntenek róla. Az elmúlt években folyamatosan javultak az ide köthető statisztikák, tehát szó sincs romlásról. Értelemszerű, hogy a bűnözés nincs nullára leszorulva, akad feladat. Például ilyen a rendvédelmi dolgozók fizetésének – és általában a megbecsülésüknek – a növelése. Nettó 150 ezer forintért ki fog elmenni rendőrnek, adott esetben az életét is kockáztatni? Miközben azt állítják, hogy ma az átlagbér 400 ezer forint. Hatalmas a létszámhiány, itt és az egész országban is.

A mendemondák szerint az ellenzéki önkormányzatokat úgy is büntetik, hogy szándékosan nem küldenek elég rendőrt, ezért látunk oly keveset belőlük az utcákon.

Ez inkább rosszindulatú pletyka. Az az adat biztos, hogy a fővárosban sosem látott a hiány egyenruhásokból, magas a betöltetlen állások száma. Hangsúlyozom: amíg a rendvédelmi dolgozók fizetésében nincs érdemi változás, hogyan is várjuk el a rendőrök szükséges mértékű és számukra is méltó utcai jelenlétét? Bizonyos mértékben ezt ellensúlyozni tudná a kerületi közfelügyelők járőrözése, csakhogy az önkormányzati megszorítások, amivel a kormányzat gyakorlatilag bosszút állt a 2019-es vereségért helyi szinteken, pont azt eredményezte, hogy ezekre a területekre kevesebb, vagy nem jut pluszforrás. 

A politikusinterjúk során végül épp egy fontos dologra nem marad idő, a kultúrára…

Furcsa a magyarországi helyzet, mert erős az a kulturális közeg, amely biztosítja a szórakoztatást és a művelődést. A baj az, hogy a kormányzat ezt is kézi vezérléssel működteti. Pedig a szabadság a feltétele a pezsgő kulturális, művészeti életnek is, semmiképp sem szabad ebbe felülről beleszólni. Ha feltételek nélkül nyújtjuk majd erre a támogatást, újra lábra kaphat ez is.

Szöveg: Szerbhorváth György; Képek: Huszár Boglárka

A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. Részletes leírás Rendben