Abból, amit Hegyi Dóra és Máriás Leonárd, a projekt vezetőségének két tagja meséltek nekünk, a Lehetőségek tere egy hiánypótló kezdeményezés a kerületben, de hogy ez a hiány, amit ötletükkel betölteni kívánnak, tényleg létezik-e, ezt majd az idő igazolja, a nyílt napjukon ugyanis nem nagyon tolongtak az érdeklődők.

Lézengés helyett

A Lehetőségek tere elsődleges célközönsége az a “középréteg” az iskolás és középiskolát már elvégzett fiatal felnőttek, akik közepes tanulók, nincsenek extrém súlyos problémáik, elvannak valahogy, de senki nem foglalkozik velük igazán, így motiválatlanok, közömbösek.  Úgy látják, az ő életükbe a játék és lézengés helyére bele fog férni, hogy itt töltsenek pár órát, vagy részt vegyenek 1-1 programon. Bár a különórákra járó elitgimiseknek kevesebb az idejük, őket sem szeretnék kizárni, egy abszolút diverz közösséget akarnak építeni.

A fiataloknak valószínűleg jól jön majd, hogy van egy tér, ahol eltölthetik az időt a suli és az esti edzés vagy hazamenés között, és nem kell drága pénzért fogyasztani, nem nézik ki őket, ha órákat ücsörögnek ott, és még akár beszélgetni is lehet valakivel. Mindenképp szeretnék a környékbelieket is megszólítani, közeli szakiskolákból és a közelben lakókból egy törzsközönséget építeni. Bár a ház lakói egyelőre szkeptikusak, hogy ez sikerül-e, de Dóráék készek akár egyesével megszólítani a járókelőket, behívni őket, megismertetni velük a teret és a programokat.

“Amid van, az pont elég”

A foglalkozások célja kiegészíteni és pótolni azt a tudást, amit a közoktatásban nem kapnak meg a gyerekek, de ez közel sem azt jelenti, hogy itt bármiféle klasszikus értelemben vett tanulás történne, vagy olyan, amit az iskolában megszoktunk. 

A Lehetőségek tere célja pont az, hogy elfeledtesse az iskolában szerzett rossz élményeket, a megfelelés kényszerét, megszégyenítés emlékét, a nagy elvárásokat. 

“Ide mindenki azzal jöhet, amije van, és az pont elég” - magyarázza Dóra. Nem buborékot akarnak építeni, azt szeretnék, ha a különböző helyről érkező fiatalok találkoznának egymással, behoznák ide az érzéseiket, gondolataikat. Leo filozófiai gyakorlatai is azt célozzák elsősorban, hogy a résztvevők megtanuljanak érzékenyebbek lenni először saját maguk, majd ezáltal mások érzéseire, gondolataira. Időnként dolgoznak szövegekkel, de az sem alapvetés, hogy valaki be tudjon fogadni kapásból egy három oldalas szöveget, ha ez nehézséget okoz, együtt olvassák, részekre bontják, nincs “beugró” elvárás, tényleg mindenki abból a nézőpontból és élethelyzetből szólhat hozzá a témákhoz, ahol ő most van, ahol éppen tart. 

Gosztola Kitti képzőművész kreatív foglalkozásaira is akárki jöhet, nem kell rajztudás, kézügyesség, nem ezekre alapoznak, sőt, kifejezett cél ezt az iskolás hozzáállást levetkőzni. Olyanokat vár az alkalmakra, akik szeretnének egy felszabadító, kreatív élményben részt venni, ahol semmi félelmetes nem történik, azzal foglalkoznak, hogy hogyan lehet a vizualitás által kommunikálni egy másik emberrel szavak nélkül, milyen kapcsolat van a hangok és a színek között, kinek mi jelent vizuálisan kellemes vagy kellemetlen élményt. 

Konkrét lehetőségek

A közösségi tér mostantól minden hétköznap délután nyitva áll mindenki, de legfőképpen a 14-26 évesek előtt délután 14:00 órától este 18:00-ig. Bárki bemehet, ihat egy teát, kávét, leülhet leckét írni, zenét hallgatni, választhat olvasnivalót a könyvtárból, majd késő délutántól részt vehet a foglalkozásokon, ha szeretne. Lehet rendszeresen járni vagy csak 1-1 alkalomra beesni. 

Jelenlegi tematikájukat a “csendháborítás” hívószó köré szervezik, amivel azt akarják kifejezni, hogy az általában negatív értelemben használt kifejezés mennyi pozitívat is jelenthet, számukra például azt, hogy szót kérünk, hallatjuk a hangunkat. 

Hétfőnként 15:00 órától “Lustálkodás, Garfield hétfő avagy akarsz-e valamit csinálni?” címmel Fehér Zsófia és Sarlós Ágnes tart ismerkedést, időnként mozognak, máskor főznek, ha ahhoz van kedvük, csak beszélgetnek, ez egy igazi szabad program.

Keddenként 17:00 órától Máriás Leonárd filozófiai gyakorlatán gondolkodhatunk az életünkön és egyéb témákon, mindenki azon, ami most leginkább foglalkoztatja. Itt sem lexikális tudást akarnak átadni a szervezők, hanem egyfajta hozzáállást, gondolkodásmódot tanítani.

Szerdánként Gosztola Kittivel alkothatnak kreatívan 17:00 órától, akik szeretnének, de Kitti kifejezetten várja azokat, akik nem szerették a rajzórákat a suliban, és sosem gondolták, hogy bármi közük lehetne a vizuális művészetekhez.

Csütörtökönként pedig határaikat fedezgetik fel és lépegetik át a résztvevők Kemenesi Judittal és Sarlós Ágival, akik 17:00 órától tartanak Mozgás és haiku írás foglalkozást, ahol a cél a belsőbb rétegeinkhez való kapcsolódás megtapasztalása.

Ezek a tervek a következő 4-5 hétre, utána pedig az igényekhez igazítva tényleg bármire lehetőség lesz, meditálni, mozogni, együtt főzni, videóvágást tanulni, vagy csak együtt lenni. Reméljük, hamarosan a résztvevők is elkezdenek érkezni, és igazán ki tud bontakozni a Lehetőségek tere.

Szöveg: Ádám Judit, fotók: Mile Máté