Az Orczy út és a Diószegi utca háromszögletű saroktelkén egy olyan iskola működik, amiről keveset hallunk, pedig a maga területén kiemelkedően fontos szerepet játszik. A tornyos műemléképület mindig a közoktatás szolgálatában állt, leginkább mint a Magyar Tanítónők Otthona lett ismert. Most is működik iskola az épületben, de bevallom, amíg Ács Érmes Károly, az iskola vezető munkatársa fel nem hívott, el sem tudtam képzelni, mi rejtőzik a nagy fák árnyékában. Azt gondolom, hogy ezzel nem vagyok egyedül, mert az Avicenna International College sajátos szerepet visz a magyar közoktatásban.

A magyarországi egyetemekre jelentkező külföldi, főleg ázsiai diákok előkészítő főiskolája és egy ideje két tannyelvű gimnázium is. Az iskolát Dr. Shahrokh Mirza Hosseini alapította, aki Iránból jött Magyarországra fiatal orvosként a Semmelweis Egyetem meghívására. Ez mindjárt érthetővé is teszi, hogy miért Avicenna, vagy Abu Ali Szína, a világhíres perzsa polihisztornak, a modern nyugati orvostudomány megteremtőjének nevét viseli az iskola.

Dr. Mirza elmondta, hogy a saját bőrén tapasztalta meg, milyen nehéz a beilleszkedés külföldiként. A sors arra kényszerítette – a pénzét az első napon ellopták –, hogy néhány hónap alatt tanuljon meg magyarul, különben nem kapja meg az ígért állást az egyetemen. Amikor szembesült azzal, hogy a külföldiek előkészítőjén milyen avítt módszerrel folyik a magyar nyelv oktatása, és neki nincs egy éve arra, hogy elevickéljen a nyelvvizsgáig, a saját módszerével, magyar újságokat olvasva három hónap alatt megtanult olyan jól magyarul, hogy elsőre átment a vizsgán. Szinte akcentus nélkül, választékosan beszél magyarul. Már a kezdetektől fontosnak tartotta, hogy segítse a magyar-iráni tudományos kapcsolatokat, és így pár év múlva azzal keresték meg, hogy segítsen a SOTE egyre erősödő idegen nyelvű orvosképzésébe iráni hallgatókat toborozni. Jutalékot is ajánlottak, ő pedig belevetette magát a munkába, és hamarosan egyre több perzsa hallgatója lett az egyetemnek, és a kör lassan kiterjedt a környező országokra és Ázsia más területeire is.

„Minél többen jelentkeztek, annál nagyobb felelősséget raktak rám a szülők” – mondta Dr. Shahrokh Mirza Hosseini. Keleten még nagyon erősek a hagyományos családi kötelékek, és a szülők mindent megtesznek azért, hogy a gyerekeinknek a legjobbat adják, és szívük szerint külföldön is mindig mellettük lennének. De a fiatal doktorra kellett bízzák őket, ő pedig teljesen átérezte a helyzetüket és a szűken vett feladatát meghaladó módon segített abban, hogy mindenki biztos lehessen abban, rendben mennek itt a dolgok. Az egyszerű toborzásból sokkal összetettebb munka lett, amihez már segítőt is kellett szereznie. Eleinte egy józsefvárosi raktárban hozott létre irodát, és lépésről lépésre bontakozott ki a ma működő intézmény. Dr. Mirza orvostanár volt, bekapcsolódott a külföldi diákok előkészítő képzésébe is. A legtöbb esetben szükség van felkészítő képzésre a magyar egyetemekhez, mert itt viszonylag magas szinten – az erős érettségire alapozva – kezdik az oktatást már az első évfolyamtól.

Avicenna International College néven 2000-től oktatnak, és azóta több mint 3000 hallgató végezte el sikerrel az előkészítő programok valamelyikét. Az oktatási tevékenységet egy nemzetközi testület felügyeli. Mára nemcsak a budapesti orvostudományi egyetemre jelentkezőket fogadják, van előkészítő képzés műszaki és üzleti egyetemekre, PhD programok számára is, sőt, külföldi egyetemekre is folytatnak felkészítést.

Néhány éve kétnyelvű gimnázium is van itt, ahol szintén főleg külföldi, ázsiai diákok tanulnak tandíjas rendszerben. Nemzetközi nyelvvizsgával, magyar és amerikai érettségivel fejezik be itt a tanulmányokat. Mint megtudtuk, európai egyetemekre a magyar érettségit fogadják el, az amerikai érettségi pedig az USA egyetemei előtt nyitja meg a kaput.

Hogy egy ilyen iskola miért Józsefvárosban, s nem a Hegyvidéken működik, erre Dr. Mirza azt mondta, hogy ő magát tősgyökeres józsefvárosinak tekinti, a Tisztviselőtelepen él a családjával. Itt érzi jól magát, de Józsefváros oktatási szempontból is kiemelten fontos helynek számít. Ezért vették meg ezt a leromlott öreg épületet is a Diószegi utca sarkán, és újították fel apránként.

Ács Érmes Károly végigvezetett minket az épületen, benéztünk a tantermekbe is. Az iskolában nem hallani magyar szót, és mindenfelé ázsiai diákokat látni, de még az alkalmazottak egy része is külföldi. A gimisek persze itt is kamaszok, de pár szó beszélgetés után nyilvánvaló, hogy ezek nagyon felkészült gyerekek, akiknek szinte egyenes útjuk vezet a jobb egyetemekre mindenfelé a világon. Persze, hogy hova mehetnek, ez a szüleik tehetősségétől is függ, de rajtuk és a gimin már nem fog múlni. Ács Érmes Károly elmondta, hogy van ösztöndíjprogramjuk is, amit természetesen magyar diákok is igénybe vehetnek. Azért ez nem egy nagy gimnázium, egy kis létszámú osztály van minden évfolyamon.

Az iskola saját tankönyveket is kiad angol nyelven, ezeket használják a képzésben is. Dr. Mirza idejét ugyan ma már az igazgatás viszi el, de mint mondta, ha teheti, most is beáll tanítani. 

Az iskola menzáján perzsa, keleti-mediterrán konyhát visznek, és az iskolában mindenütt fellelhetők a klasszikus perzsa művészet jelei is, de a falakon főleg az iskola programjain részt vevő hallgatók képei láthatók.

Szöveg: Bányay Géza; Képek: Huszár Boglárka