Budapest Főváros VIII. kerület
Józsefvárosi Önkormányzat

1082 Budapest, Baross u. 63-67.

06-1-459-2100

hivatal@jozsefvaros.hu

Emléktábla avatás

Felavattuk Bóka László emléktábláját

2021. november 03. szerda

2021. október 28-án, csütörtökön avattuk fel Bóka László emléktábláját a Kisfaludy u. 28/A szám alatt

Bóka László író és irodalomtudós e házban élt és alkotott. Az emléktábla helyreállítását Erdei Iván kezdeményezte.

Dr. Erőss Gábor kultúráért felelős alpolgármester beszédét olvashatják:

Bóka Lászlóról – személyéről, írói, költői és irodalomtudósi pályájáról, józsefvárosi kötődéséről – a hozzáértő, a tábla-állítás (illetve újraállítás) kezdeményezője, Erdei Iván beszélt.

Én a város emlékezetéről szeretnék. Jan Assmann, a neves német egyiptológus alkotta meg a kulturális emlékezet és a kommunikatív emlékezet fogalompárját. A város, ahol élünk, az épített örökség, mely körülölel bennünket, a házak építőinek halála után is évszázadokig, esetleg évezredekig hirdetik az alkotók (és a finanszírozók!) dicsőségét, csakúgy, mint az ókori piramisok. Vagy „csak” hordozzák egy letűnt kor emlékét.

Ez a kulturális emlékezet. Elvileg az emléktáblák is ilyenek. Meg is kell ahhoz halni, hogy valakinek emléktáblát állítsanak. E táblákkal mintha a temetés rítusai és a sírkövek anyagai (a márványtáblák!) költöznének a házak falára. Lépten-nyomon nagy emberek neveinek kőbe vésett lenyomatai néznek le ránk. Egy sírkertben élünk, megannyi mauzóleum között járva-kelve.

Bóka László egyébként nemcsak hogy itt, Józsefvárosban érettségizett, de itt, e házban is hunyt el, 1964-ben. Azonban nem csak a kulturális emlékezetnek, hanem a kommunikatív emlékezetnek (vagyis a szóbeli hagyománynak, az emlékezők élő közösségének) is van szerepe a márványtáblák születésében vagy „feltámadásában”. Először is: nagyjaink tisztelőinek hívó szavát követve emlékezünk, állítunk táblákat. E táblát először a 80-as években állította (Bóka László halála után két évtizeddel) akkor még a Tanács. És most, harminc-egynéhány évvel később újjáéledt e kommunikatív emlékezet. Az élők, az emlékezők kellenek hozzá, hogy ne váljon egy tábla az enyészeté. Kellett Erdei Iván, aki nem csak tisztelőjeként, kollégájaként, de lokálpatriótaként is idézte elénk Bóka Lászlót. Hiszen a táblák, a kulturális emlékezet, törékenyebb, mint sokszor hisszük. Az emlékezők személye s az emlékezők közössége nélkül keveset ér.

Ez a tábla is egy felújítás áldozatául esett. Egy évig kerestük (miután hiányára Erdei Iván felhívta a figyelmet), de nyoma veszett. Regiszterünk nincs is az elmúlt 200 év során állított sok száz tábláról. E táblát most legalább pótoltuk. Egyébként egy ilyen, egyszerűnek látszó művelet is hosszú, bonyolult, bürokratikus procedúrával jár. Ahol az Önkormányzat mint intézmény a „városi sírkert” rendjének és a város kulturális kánonjának őreként jár el. Végül tehát a mai, ünnepélyes aktussal, újraavatási rítussal visszaemeljük Bóka Lászlót a kánonba. Így immár egyszerre része a kommunikatív és kulturális emlékezetnek, hiszen egyrészt most is róla beszélünk, az ő tudós- és író-alakját idézzük fel, és – másrészt – újra kőbe is véstük, újabb évtizedekre, reméljük évszázadokra tettük nevét épített, kulturális örökségünk, Józsefváros emlékezetének részévé. Végül a költő – akinek Bóka is monográfiát szentelt –, József Attila soraival zárom beszédemet, mert ez szép allegóriája annak a kettős emlékezésnek, a város egymásba fonódó kulturális és kommunikatív emlékezetének, amiről beszéltem:

Ha beomlanak a bányát vázazó oszlopok,

a kincset azért a tárnák őrzik és az lobog.

És mindig újra nyitnák a bányászok az aknát,

amíg szívük dobog.

Fotók: Huszár Boglárka, Józsefváros Újság

A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. Részletes leírás Rendben