Nemrég számoltunk be az EU-s forrásból működő VEKOP pályázat józsefvárosi programjának első eredményéről, két ház rehabilitációjáról, ami a lakóközösség bevonásával történik. A Magdolna és a Losonci negyed szegregált részén folyó VEKOP mentorálási program a járvány alatti csöndben gyermekrajz-versennyel folytatódott.
A mentorálási program egyik célja, hogy ráébressze a hátrányos helyzetben élőket arra, mennyi érték, képesség, jó tulajdonság van bennük, ami lehetőség arra, hogy nehéz sorsukon önmaguk is javítani tudjanak. A perifériára szorulás már gyermekkorban megkezdődik, és onnan nagyon nehéz visszajönni.
A rajzverseny céljáról Horváth Ágnes, a VEKOP projekt szakmai vezetője beszélt: „Ha egy gyerkőc azt szokja meg, hogy csak akkor kap figyelmet a világtól, ha rosszalkodik, míg, ha jól csinál valamit, észre sem veszik, akkor rosszalkodni fog. Ő lesz az, akit elültetnek az utolsó padba egyedül, és majd hozza magával ezeket a káros magatartási formákat. A csapatunknak az a feladata, hogy felismerje és láthatóvá tegye ezekben a gyerekekben a bennük rejlő tehetséget, tudást, és meggyőzze őket arról, olyan értékeik vannak, amiket érdemes megmutatni, és ezt elfogadtassa abban a lakóközösségben is, ahol élnek. A koronavírus- járvány erősen korlátozta a tevékenységünket, ami személyes találkozásokra épül, de megpróbáltunk előremenekülni, és a Zöld Udvar programban rajzpályázatot hirdettünk a gyerekeknek, amiben megmutathatják tehetségüket.”
Az érintett családok lelkesen fogadták az ötletet, és megszülettek a rajzok, amiket a Párizsban élő pszichológus és művész, Kafka Márta értékelt. A járvány idején nem kerülhetett sor nyilvános elismerésre – ez a július 4-én, szombaton 14 órakor volt a FiDo parkban –, csak zárt körben adhattak át ajándékokat a gyerekeknek.
A gyerekek szüleit, nagyszüleit kérdeztem arról, mit jelent számukra ez a kezdeményezés.
Kozák Dzsesszika csak négyéves, de 4 festményt is készített, ami egy „víg sorozat a virágokról, az emberről, a természetről” Kafka Márta szerint. Nagymamája, Horváth Angéla szerint a kislánynak olyan élmény volt a rajzverseny, amire egész életében emlékezni fog. „Bíztatás ez arra, hogy az iskolában is meg fogja állni a helyét, hogy merjen bátran elindulni. Nekünk is bíztatás ez arra, hogy taníttassuk, még ha mélyszegénységben élünk is. Én 6 gyerekkel maradtam egyedül, egy bántalmazó kapcsolatból menekültünk el. Beteg is lettem, átmeneti otthonba kerültek egy időre, az iskolában pedig kiközösítették a traumatizált gyerekeket. A tanárok nem segítették a beilleszkedésüket, hanem inkább adtak még egy nyakast.”
Kafka Márta azt írta, a 8 éves Oláh Kiara rajzán „a fa, ahogy növekszik, mint a gyermek, talán egyszer eléri a ház tetejét”, testvére, a 13 éves Krisztián képén pedig a „kiegyenesedett legény a bogrács mellett büszkén tartja felfelé a fakanalat, mintha azt jelezné, kész a finom étel, gyertek mindnyájan”. Édesapjuk, Oláh Krisztián azt mondta: „Nagyon örültek neki, hogy elismerték őket. Nagyon szegények vagyunk, a munka mellett beteget is ápolunk otthon, de továbbra is fejleszteni fogom őket, mert ha már mi nem tudtuk a célunkat elérni, legalább ők tovább tudjanak lépni. Mi mindig éreztetjük velük, hogy értékesek, szeretetet tudunk adni, de a tárgyi dolgokban szűken vagyunk.”
A két testvér, a 14 éves Bancsók Miklós Rómeó és a 10 éves Bancsók Richárd Benett is együtt pályázott. Rómeó palántát óvó kezeket ábrázoló festményéről Kafka Márta azt írta, „nagyon meghatott a képed, érzem benne a szép, tiszta lelkedet”, Benett képét pedig így értékelte: „mély gondolat- és érzelemvilágodról tanúskodik”. Édesanyjuk, Toldi Mária szintén egyedül neveli 3 fiát egy szoba-konyhás lakásban. „Az apuka 10 éve nincs köztünk, a 21 éves Robi és Rómeó nevelgeti Benettet, aki már 3 éve hegedül. Jót tett az önbecsülésüknek ez a rajzverseny.”
Szöveg: Bányay Géza; Címlapi rajz: Bancsók Miklós Rómeó
A cikk a Józsefváros újság 2020.07.01-i számában jelent meg.