Fiaimmal az egyik kedvenc rajzfilmünk a Mézengúz (Bee movie), ami épp azt a történetet meséli el, sok nyelvi és képi humorral, de mégis komolyan, amit ez a kiállítás is. Hogy milyen a világ méhecske-szemmel, és hogy tudunk-e nélkülük élni. Hát, nem!

Egy város a természet tagadása: kövek, beton, járművek. Egy-egy apró zugba szorul vissza a természet. Mint amilyen az ünnepelt, a születésnapos Fűvészkert is: oázis a város sivatagában. Ezért is támogatja a Józsefvárosi Önkormányzat, hogy minél több kerületi – bölcsődés, óvodás, iskolás – kis és nagy gyermek jusson el ide, és lássa ezt a csodálatos botanikus kertet, vagy akár ezt a kiállítást is.

A város, a technikai civilizáció nem elégszik meg azzal, hogy ilyen zárványokba szorítja az élő természetet, de terjeszkedik is, messze a közigazgatási határokon túl, leigázza a természetet. A földművelés és állattenyésztés „iparosítása”, vagyis a nagyüzemi, monokultúrás mezőgazdaság – az élőhelyek eltűnése, feldarabolódása, a vegyszerhasználat, a gyilkos rovarirtó szerek révén – fenyegeti a biodiverzitást, a biológiai sokféleséget. Magyarul: megöli a virágokat, a növényeket, a beporzókat; éhhalálra ítéli a madarakat, és végső soron: az embereket. A klímaváltozás, a globális felmelegedés pedig tovább gyorsítja ezt a drámai folyamatot.

Amikor a ciklus elején – Józsefváros környezet- és klímavédelemért felelős alpolgármestereként – a Képviselőtestület elé tártam 93 pontos klímavédelmi cselekvési tervünket, egyes képviselők még élcelődtek a „méhlegelőkön”. Két és fél év nem sok, mégis, azóta már mindenki tudja, politikai hovatartozástól függetlenül, hogy a méhek és más beporzók nélkül semmik vagyunk. „Fenntartható kaszálás (…) ahol lehet, kézi kaszálásra vagy extenzív parkfenntartásra” térünk át, írtuk a 2020. január 30-án elfogadott Józsefvárosi Klímavédelmi Intézkedési Tervben. Azóta már kialakítottunk, kísérleti jelleggel egy vadvirágos rétet itt a közelben az Orczy út – Diószegi utca találkozásánál, rovarhotelek is létesültek a kerületben, és épp ma beszéltem az illetékesekkel, hogy újabb területeket jelölnek ki, ahol extenzív gyepgazdálkodással tudjuk növelni a józsefvárosi zöldfelületek és parkok ökológiai sokféleségét.

De tudatosítanunk kell ezt a gyerekekben is. Ezért örülök annyira, hogy ez a kiállítás létrejött, és hogy én is elmondhattam röviden: Budapesten, Józsefvárosban minden zümmögés és döngicsélés zene füleinknek, s bármennyire is túlépített a város: a gangzöldítési programtól a tetőzöldítési pályázatig, a homlokzatzöldítéstől a zöldudvar pályázatig és a szociális bérházaink (az úgynevezett 100-as házak) zöldítéséig egyetlen – a nyári hőhullámokat is enyhítő – talpalatnyi zöldről, egyetlen hatlábúról, egyetlen szárnypárról sem mondunk le.

Máskülönben elpusztul a világ. De együtt, a gyerekeinkkel közösen: még megmenthetjük.