Diósi Ágnes szociográfus, szociális munkás volt. A magyar cigányság egyik legjelentősebb kutatójaként tartjuk számon. A roma szociális munka úttörője, aki a rendszerváltást követően a Fővárosi Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetben (1997-től TEGYESZ, Alföldi utca) dolgozott nevelőszülői tanácsadóként.
A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár újpesti gyermekkönyvtárában fordult a figyelme a hátrányos helyzetű gyerekek felé, később a „Róbert” nevelőotthonban „antiszociális fiatalkorú fiúkkal” foglalkozott. Cigányút című munkája 1988-ban jelent meg, amely az első átfogó, romákról szóló szociográfia volt.
Nevelőszülői tanácsadóként kezdeményezte, hogy nyújtsanak segítséget roma családoknak ahhoz, hogy hivatásos nevelőszülők lehessenek, a cigány hivatásos nevelőszülői hálózat kialakításának szakmai vezetője volt. A zsidóság 1945 utáni helyzetéről és lehetőségeiről írt regénye Várj, madár… címmel 1997-ben jelent meg.
Diósi Ágnes a cigányok kutatását erkölcsi kérdésnek tekintette: „Egyre időszerűbbnek érzem az erkölcsi parancsot, amelyet mindig is követtem: hogy a kiszolgáltatottak szemével nézzem a világot és dolgaikról-dolgainkról az Ő hangjukon szóljak.”
Felhasznált irodalom:
- Diósi Ágnes: Rendhagyó ajánlás In: Esély (Társadalom- és szociálpolitikai folyóirat) 8. évfolyam 4. szám (1997.) Diósi György: Diósi Ágnes (1932-2005) In: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, A szociális szakma digitális archívuma
- Mester Zsuzsa: Diósi Ágnes (1932-2005) In: Család, gyermek, ifjúság 14. évfolyam, 5. szám (2005.)
- Zolnay János: Diósi Ágnes (1932-2005) In: Beszélő 10. évfolyam, 11. szám (2005.)
- Dupcsik Csaba: A magyarországi cigányság története. Történelem a cigánykutatások tükrében, 1890–2008.