A Lujza utca 15. a XIX. században épült egyemeletes klasszicista lakóház, amit 6–7 éve tataroztak, s dicséretes módon a homlokzati ablakokat a műemléki jelleg megőrzésével cserélték modernre. Horváth Ágnessel és Kelen Annamáriával a kapu előtt találkozunk, de belépve egészen más világ, az „igazi” Józsefváros fogad. A ház utcai homlokzatát és a vízórákat az MNPIII programban újították fel 3 éve, a mostani MORCZY program keretében pedig az udvari ablakok, ajtók cseréjére és a zöld udvar kialakítására volt lehetőség. Az önkormányzati tulajdonú házban 17 alacsony komfortfokozatú lakás van, ezekhez akkor nem nyúltak, és sajnos a mostani pályázat sem adott erre lehetőséget.

Aki a kertet szereti…

„A VEKOP-program részeként a házak felújításához kapcsolódik az udvarok zöldítése is. Ebben az épületben is megkezdődött a zöldudvar kialakítása, miután a nyílászárók cseréje után levonultak a mesterek. Ez olyan lakóközösség egyébként, ahol mindig is szerették és rendben tartották a kertet” – mutat körbe az udvaron Horváth Ágnes, a VEKOP-projekt szakmai vezetője. Az udvar, amire a legtöbb lakás néz, elég tágas és világos. Középen selymes fűvel borított kert van – állítólag ezt a füvet nem kell sokat nyírni –, benne dísznövények, cserje és egy alaposan megnyesett fácska. A kertet pasztellszínű új díszkőburkolat övezi. Látható, hogy sok lakásnál megtörtént az ajtó és az ablakok cseréje is korszerű, hőszigetelt változatra. Itt azonban nincs az az esztétikai rend, mint a homlokzaton, a funkcionalitás volt a fő szempont. Az ablakcseréknél is erre törekedett a program, az elmúlt évtizedekben történt átalakításokat, változásokat, és a lakók kéréseit vette figyelembe a tervező, nem törekedett az egységes kinézetre.

 

Egy idősebb úr érkezik éppen, s mutatja, hogy náluk még sok tennivaló lenne az ablakokkal, mert csak a habszigetelésig jutottak el a mesterek, vissza már nem vakolták a kereteket. Amikor a közösségi tervezésről kérdezem, a feleségét hívja, mert ő vett részt a gyűléseken annak idején. A feleség elmondja, valóban közös egyeztetéssel alakították ki a kertet. Kelen Annamária, a VEKOP közösségfejlesztési szakmai programfelelőse bólogatva ad neki igazat: „A koronavírus-járvány miatti korlátozások rendkívüli mértékben hátráltatták ezt a VEKOP-projektet is, hiszen itt minden lényeges mozzanat személyes találkozásra épül.” A közösségi tervezés előkészítése és a lakók első gyűlése, amikor a terveket megvitatták, még terv szerint lezajlott, de azóta nem volt lehetőség csoportos egyeztetésekre, ami főleg az építési munkákat bonyolító, vagyonkezelő Józsefvárosi Gazdálkodási Központ (JGK) munkatársaival és a kivitelező vállalkozókkal történő kapcsolattartásban hiányzik nagyon.

Közösségépítő tervezés

„A zöldudvaros közösségi tervezésnek fontos szerepe van a közösségépítési munkánkban. A Józsefvárosi Rehabilitációs és Városfejlesztési Zrt., vagyis a Rév8 munkatársai vezényelték a tervezés folyamatát, mi pedig a támogatást adtuk a háttérmunka végzésével, a kommunikációval és az érdekek összeegyeztetésével” – mondja Kelen Annamária. „Lakógyűlések keretében folyik a közösségi tervezés. A programba bevont mind a nyolc háznak van zöldudvaros munkatársa, aki napi kapcsolatot tart a lakókkal. Ebben a házban Vidu Anita látja el ezt a feladatot, aki a Józsefvárosi Szociális Szolgáltató és Gyermekjóléti Központ, vagyis a JSzSzGyK munkatársaként csatlakozott hozzánk. Minden lakó tudja, hogyan érheti őt el – mint ahogy a többi részprogrammal foglalkozó munkatársainkat is –, hogy a menet közben felmerülő problémákkal, ötletekkel bármikor megkereshessék. Általában legalább két lakógyűlést tartottunk minden házban, de van, ahol többet is. Ebben a házban csak egy volt, ám nagyon sikeres, mert itt már tudták a lakók, hogy mit szeretnének, s könnyen konszenzusra jutottak. Minél nagyobb egy lakóközösség, annál több különféle érdek jelenik meg, itt kevesebben vannak és integráltabb is a közösség, jobban el vannak osztva a szerepek.”

A lakógyűlésen a Rév8 munkatársai bemutatták az előzetes kertészeti terveket és megbeszélték, mi az, amiről a közösség dönteni tud. A lakók elmondták a véleményüket és megállapodtak abban, hogy milyen színű legyen a térkő, hogyan legyenek elrendezve a növények a relatíve kis kertben. Megválasztották a képviselőjüket is, aki a közösség nevében folyamatosan tartja a kapcsolatot a VEKOP munkatársával, és jelzi a további igényeket. Két utólagos kérés is érkezett: szeretnének kerti bútorokat és éjszakára mozgásérzékelős világítást. „A világítás és a kerti bútor nem a zöldudvar program része, de gondolkodunk a megoldáson, hogyan lehetne ezt mégis megvalósítani. A Rév8-nál most folyik a növényültetési tervek véglegesítése, mert egy csomó zöldítési munka tavaszra maradt az időjárás miatt” – teszi hozzá Kelen Annamária.

Lakása nyitott ajtajában állítok meg egy fiatalasszonyt, s arról faggatom, ő hogyan élte meg a történteket. „Nagyon örülök, hogy megszépül az udvar, és kicserélték az ablakokat” – mondja, de a közösségi tervezésről nem tud mit mondani. Részt vett ugyan a lakógyűlésen, de úgy tűnik, nem igazán tűnt fel neki, hogy milyen közösségfejlesztési folyamat részese.

Sokéves munka alapjait rakták le

A VEKOP pályázati program annyira összetett, olyan sok szereplőt mozgat meg, olyan sok részprogramból áll, hogy még a témában jártasabbaknak is időbe telik, mire megértik, mindez hogyan áll össze egységes egésszé. Horváth Ágnes szerint a programnak ezért is okozott nagy kárt a járvány, mert pont a közösségépítésben nélkülözhetetlen kommunikációt gátolta jelentősen. Az olyan részprogramokban, mint amilyen az OKJ-s képzés, lehetséges volt online eszközöket is használni, de a házaknál ez nem működik.

A közösségi tervezésbe bevont és közösségként működni kezdő lakóközösségekhez újfajta intézményi hozzáállásra is szükség lesz. A hónapok óta vakolatlan ablaknyílások ügye jelzi, a lakók nehezen tudják elfogadni, hogy az ablakcserét végző vállalkozók nem haladnak a befejező munkákkal, pedig a JGK mindent megtesz, hogy ezek mielőbb elkészüljenek.

„Amikor a közösség megpróbál valamit elintézni, sokszor visszapattannak, nem világos, kihez fordulhatnak, túl nehézkes számukra az ügyintézés. Ehhez mindenképpen támogatást igényelnek, ezért mi is segítünk, közvetítünk az érdekérvényesítésben” – magyarázza Kelen Annamária. „Kevés házról beszélünk, de ami most történik, fontos megelőlegezése a további tennivalóknak. Nagyon nehéz a változást elindítani és hitelessé tenni, a bizalmat kialakítani, és ennek jó alapja az, hogy a lakók is ébredezni kezdtek.

Az első lépések tehát már megtörténtek azon a hosszú úton, amin közösségfejlesztőként elindultunk. Ugyanakkor nagyon az elején járunk ennek, még nem is nevezhető igazán közösségépítési folyamatnak, de ez a startja.” „Egy közösségfejlesztési folyamat az előkészítéstől a közösség felépüléséig 4–5 évig is eltart, és még akkor is elakadhatnak, szükségük lehet támogatásra. Ez a pár hónapos közösségfejlesztési projekt csak betekintést nyújthat ebbe a folyamatba. A program zárásakor biztosan rögzíteni fogjuk, hogy a lakosságnak milyen igényei vannak, mert ez későbbi fontos projektek alapját képezheti majd. Az igazi nyereség pedig az lenne, ha a közösségfejlesztés folytatódna” – foglalja össze a tanulságokat Horváth Ágnes.

Szöveg: Bányay Géza, Képek: Huszár Boglárka

*

Mi a VEKOP?

A Józsefvárosi Önkormányzat 2018-ban nyerte el az EU-s forrásokat elosztó Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program (VEKOP) keretében kiírt VEKOP-6.2.1-15 pályázatot, melynek célja a leromlott budapesti településrészeken élő alacsony státuszú lakosság életkörülményeinek javítása, társadalmi és fizikai rehabilitációja. A kerület 2 milliárd forintot kapott a Magdolna-és Orczynegyed egy részében megvalósuló szociális városrehabilitációs programra.

A cikk a Józsefváros újság 2021.03.10-i számában jelent meg.