Találkozik-e a magánkezdeményezés a hivatalossal? – ez a kérdés indított el, amikor felkerestem Jancsó Ildikót, a Magdolna utca 14-ben zajló átalakulás egyik kezdeményezőjét, és Sárkány Csillát, a Rehabilitációs és Városfejlesztési Zrt. (Rév8) vezetőjét, aki már az első zöldudvar-programban is részt vett.

A Magdolna utcai házat téglafal zárja el az utcától. A mélyen benyúló telek oldalán nyújtózik a kétemeletes, jó 120 éves ház, aminek alsó szintjén egykor műhelyek lehettek, felette voltak a lakások. Ma is csak az emeletek lakottak, illetve a kapu melletti kis ház. Jancsó Ildikó a Belvárosból költözött ide, tudatosan kereste a helyet, amit az egyszerűség megőrzésével tud korszerű otthonná tenni. Választásában a sok lehetőséget kínáló udvarnak is szerepe volt, és kezdettől igyekezett az elhanyagolt, szeméttel borított udvar átalakításához megnyerni a tulajdonostársakat. „Már azt gondoltam, egyedül maradok a szándékommal, de a legutóbbi közgyűlésen mindenki arról beszélt, tűrhetetlen az udvar állapota, nem élhetünk ilyen környezetben. Akkor született meg az összefogás ötlete.”

 

 

Az önkormányzat zöldudvar programját nem a lakók kezdeményezték. „Az önkormányzati lakások bérlői nem úgy gondolkodnak, mint a társasházi  tulajdonosok, a tulajdonos önkormányzattól várnak mindenre megoldást, pedig a hosszútávú bérleti jogviszony a tulajdonhoz hasonló biztonságot ad. A zöldudvarban az a fontos, hogy a lakók magukénak érzik, és jobban vigyáznak rá” – mondja Sárkány Csilla, a Rév8 vezetője. „A zöldudvar projektet a Rév8 hozta létre, aminek az a feladata, hogy komplex, integrált városfejlesztési programokat dolgozzon ki Józsefvárosban. Ezek akkor működnek eredményesen – mint az eredeti Magdolna-projekt vagy a mostani VEKOP-pályázati program is –, ha az épületekkel együtt a lakókkal is foglalkozunk, s nem csak az infrastruktúra és a fizikai tér változik meg, hanem az emberek is segítséget kapnak.”

Kezükbe vették a megoldást

„Mindenki beszállt a szervezésbe – folytatja Jancsó Ildikó –, amit leginkább nekem kellett összefognom. Sok tulajdonos részt vett a takarításban is, a bérlők azonban távol maradtak. Nekik sem tetszik a rendezetlen udvar, de úgy gondolják, nem az ő dolguk ezzel foglalkozni. A tulajdonosok fiatalabb rokonai azért jöttek segíteni, mert bár nem itt élnek, szeretnék, ha a ház jól nézne ki, a régen itt élők pedig azért, mert látták, milyen szép volt a kert valamikor, és hogyan tűnt el. Az idősek, akik erővel már nem bírják, lelkesen drukkoltak nekünk.”

Végül kilencen fogtak össze, és egy nap a munkából hazatérve nekiláttak elbontani az udvaron sorakozó lomokkal teli gazdátlan fabódékat, amiről még az önkormányzaton sem sikerült kideríteni, kihez tartoznak. A törvény szerint ilyen esetben az közgyűlés dönt arról, hogy felszámolja-e a helyzetet, persze a ház költségén. Ildikó megjegyzi, hogy a közös képviselő milliós összegre becsülte ezt, ami még jobban ösztönözte őket, hogy a saját kezükbe vegyék a megoldást. Láncba állva hordták ki a lomokat, amit ez egyik tulajdonos szállított el a saját költségén a furgonjával. „Elképesztő, hogy mi volt ott összezsúfolva, évtizedek óta magára hagyva. Este kilencig megállás nélkül dolgoztunk térdig gázolva a szétrohadó szemétben, amiről nem lehetett tudni, hány patkány tanyája. Mindez fizikai és lelki szempontból is megterhelő, ezért úgy készültünk, hogy utána közös vacsorán veszünk részt. Még a munka előtt megfőztem 3 nagy fazék paprikás krumplit, és este itt nálam leültünk falatozni, a maradékot pedig szétosztottuk azok között, aki nem tudtak eljönni.”

Nem csak bontás és építés

A Rév8 első zöldudvar-projektje négy házban valósult meg a lakók bevonásával, közösségi tervezéssel, még a Magdolna-program első ütemében, 2005–2006-ban. „Nagy különbség van a mostani és az akkori program között, mert annak idején maguk a lakók törték fel a betonudvart, vitték ki a sittet. Mi szereztünk szerszámot, talicskát, konténert, gondoskodtunk a munkavédelemről, mi szereztük be a földet. Együtt terveztük meg, milyen legyen a kert, és segítettek az ültetésben is. A múltkor végigjártuk ezt a négy házat, és örömmel láttuk, hogy 15 év után is szépek” – mondja Sárkány Csilla.  A mostani VEKOP (Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program) pályázati programban energetikai korszerűsítéshez kapcsolódik a zöldudvarok létesítése.

„A VEKOP-programban az az érdekes, hogy a Józsefvárosi Szociális Szolgáltató és Gyermekjóléti Központ (JSzSzGyK) végzi a közösségi munkát, a műszaki rész a Józsefvárosi Gazdálkodási Központ Zrt. (JGK) feladata, mi pedig menedzseljük a teljes folyamatot. Újraindítottuk a közösségi tervezést is. A program szerint elkészült terveket ismételten végigtárgyaljuk a lakókkal, így lehetőség van arra, hogy a felmerült igények szerint változtassunk, és eldönthessék azt is, hol milyen növények legyenek. A lakók bevonását a VEKOP-irodás családsegítő munkások csinálják. Minden háznak van saját mentora, kapcsolattartója, akinek az a feladata, hogy a lakóközösséget erősítse” – részletezi a programot Sárkány Csilla. „Nem csak bontunk és építünk: itt az a cél, hogy sokrétű szociális programmal hozzuk a lakosságot jobb helyzetbe, adjunk több lehetőséget. De ez csak akkor működik, ha folyamatos marad a segítségnyújtás hálója. Ha a megkezdett szociális és közbiztonsági programok véget érnének a projekt lezártával, akkor visszasüllyednénk ugyanoda. A kölcsönös bizalmat fent kell tartani, hogy jövőt lehessen rá építeni.”

Fontos a tapasztalat megosztása

A Magdolna utcai közösség még most alakítja ki a kert terveit. „Azt szeretnénk, ha nemcsak szép kertünk lenne, de lenne hely közös sütögetésre is. Sőt, szóba jött, hogy közösségépítő kulturális eseményeknek is helyet adhatnánk, alul ugyanis nem lakások vannak. Szeretnénk egy magasabb zöldfalat is, ami elválaszt a másik háztól, hogy kicsit védettebbé váljunk, a tűzfalat pedig repkénnyel futtatnánk be. Az autóknak is megfelelő helyet tudnánk kialakítani” – mondja Jancsó Ildikó. „De itt komposztálhatnánk a konyhai hulladékot is. Ha már ennyire lepusztult minden, miért ne építsük be az ökológiai lábnyomunkat csökkentő elemeket is? De türelmes vagyok, mindent csak lépésről lépésre fogunk megvalósítani.”

Ildikó a szervezés során sok mindenkit megkeresett, és felhívta a Rév8-at is, ahol megtudta, hogy a mostani zöldudvar-programjuk csak önkormányzati házakra terjed ki. „Ez igaz” – mondja Sárkány Csilla –, de szeretnénk a társasházi kezdeményezéseket is támogatni, az önkormányzat klímastratégiai intézkedési terve, a Zöld Józsefváros keretében. A Rév8 szakmai-szellemi műhelyként is működik, és közkinccsé kívánjuk tenni a zöldudvaros tapasztalatainkat. Ha megkeresnek minket, a tájépítészünk segíteni fog, kimegyünk a házhoz és tanácsokat adunk. Abban is gondolkozunk, hogy kézikönyvet készítünk, ami gyakorlati útmutatásokkal szolgál, akár online is.”

Búcsúzóul a Főváros új kiadványát mutatja, amiben sok jó példa van, és kitűnő segítség ahhoz, hogy belekezdjünk zöldudvar létrehozásába – a könyv innen letölthető.

Udvar sem kell a zöldhöz

Egészen kicsiben is bele lehet vágni egy zöldudvar-projektbe. Fördős István (képünkön) a Szentkirályi utca 17-ben egy cserép muskátlival kezdett neki, és ma gyönyörű muskátlisor ékesíti emeletük függőfolyosóját, a tűzfalat pedig magasan borítja a hűsítő vadszőlő. Nem hallgatott a tanácsra, nem vágta vissza a muskátlit, hanem hagyta megnőni, a hajtásokat elültette.

 

Cserépből virágládába kerültek, és mára 1 méter magas és 10 méter hosszú virágsövénnyé nevelődtek. Amikor elhatározták, hogy zölddel futtatják be a tűzfalat, kertész barátjuk nem sok jóval bíztatta őket. A vadszőlő azonban szépen megeredt, és gyorsan nőtt. A kétkedők mára belátták, hogy sem a falat nem rongálja, sem pollent nem áraszt, csak időnként vágni kell, amihez eddig a Zöld Józsefváros programban kaptak anyagi segítséget is.

Szerző: Bányay Géza; Fotó: Ványi Ákos, Jancsó Ildikó

A cikk a Józsefváros újság 2020.09.02-i számában jelent meg.