Január 22-én a kerületi Deák Diák Ének-zenei Általános Iskola és Gimnázium diákjai énekeltek és a szavaltak az ünnepnapon.

Kedves Egybegyűltek! Kedves Ünneplők! Kicsik és nagyok!

A kultúra fogalma korántsem olyan magától értetődő, mint elsőre hangzik. Irodalom, zene, képzőművészet. … Is.

De ennél sokkal több!

Kultúra minden olyan cselekvés és szellemi alkotás (legyen az szöveg, kép vagy bármi más), amely egy-egy közösség tagjai számára kölcsönös jelentéstulajdonításokon keresztül a világban való létezés közös értelmezését adja, a párbeszéd és a közös cselekvés kereteit határozza meg.

De mindjárt mondom majd egyszerűbben!

A kultúra: a közös jelentések világa.

Kultúra szinte bármi lehet: a káromkodástól (büszkék is szoktunk rá lenni, hogy a magyar milyen választékosan tud káromkodni), egy lámpaoszlopra ragasztott matricáig, mely tüntetésre hív. A leghétköznapibb hiedelmeinktől és szokásainktól (sörrel koccintás tilalma) a testünkig: hogy hogyan ülünk a villamoson, vagy milyen a piercingünk. Sőt: hogy hogyan didergünk!

Ma a magyar kultúra napját ünnepeljük. De ne felejtsük: a nemzeti kultúrák maguk is sokfélék. Mert máshogy söröznek (beszélnek, mosolyognak) az urak, a polgárok, a melósok, máshogy a férfiak és a nők, máshogy az idősek, mint a fiatalok (a középkorúakról nem is beszélve!); de ami igaz, az igaz: mind ismerik a Himnuszt, és mindannyian magyarul álmodnak. Legalábbis itt ezen a tájon.

A „táj” a kultúra helye. Radnóti gyönyörű versével (a Nem tudhatom-mal) szólva:

„Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,

s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály, (…)

s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,

az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,”