Szeptember 16-án zsúfolásig telt a Lakótér: önkormányzati bérlők, egyetemisták, szakemberek és hivatali dolgozók egyaránt kíváncsiak voltak a “Másfél éve terepen: Mit tanultunk a bérházak közösségeiről?” című kerekasztal-beszélgetésre.
Az eseményen a Lakótér közösségszervezői, Aradi Fanni, Csordás-Takács Viktória és Roskó Mira, az elmúlt időszak tapasztalataival vetettek számot nyilvánosan Udvarhelyi Tessza alpolgármester kérdéseire válaszolva.
Beszámoltak arról, hogy a tipikus józsefvárosi önkormányzati bérlakásállományból adódódan, ahol jellemzően kis alapterületen élnek gyakran nagyon sokan, milyen nehéz helyzetek állnak elő rendszeresen. Ilyen például az, amikor eltérő életvitelű háztartások (pl. éjszakai munkavégzés miatt) mások pihenőidejében élnek hangosabb életet, vagy amikor a túlzsúfolt lakásokban el nem férő holmik érthető (de a házirendnek ellentmondó) módon a közös udvaron vagy a függőfolyosókon landolnak. Ezek a helyzetek gyakran szülnek konfliktusokat lakók között, de olykor akár az egész lakóközösséget is érinthetik, amiket ha senki nem kezel, csak súlyosbodó helyzetekhez vezetnek.
A Lakótér az egyik fő szerepét pont abban látja, hogy az ezekhez hasonló felmerülő problémákra olyan helyzetre szabott választ találjon az érintettek aktív részvételével, amely túlmutat az intézményrendszer bevett megoldásain. A zajproblémák esetén ilyen lehet például a lakók közötti mediációs folyamat, míg a lomkipakolás esetén a közösségi használatba vehető tárolók kiépítése. A lakóteres közösségszervezők a felújítási vagy karbantartási munkák kapcsán is szerepet vállalnak a bérházakban: lakógyűlést szerveznek, hogy tájékoztassák az ott élőket a várható munkálatokról, és amikor például egy nyomóvezeték-csere után lehetőség adódik az udvar rendezésére, a lakók részvételével valósul meg a közösségi zöldudvarfejlesztési folyamat.
A folyamatos terepi jelenlét együtt jár azzal, hogy a bérházakban élő lakók saját egyéni problémáik kapcsán az illetékes helyett a közvetlenül elérhető közösségszervezőket találják meg, ami sok dilemmát kinyit. Van, amikor elég egyértelmű, hogy merre kell elirányítani a bérlőt, ha viszont látszik, hogy a bérlő helyzeténél fogva nem fog tudni eljárni a saját esetében, akkor a közösségszervező feladata az, hogy úgy találjon segítséget a kitett helyzetben lévő bérlő számára, hogy közben nem lép át szociális munkás szerepbe. Az ilyen helyzetek olykor rendszerszintű problémákra is felhívják a figyelmet, amelyet a Lakótér munkatársai igyekszenek a megfelelő helyre eljuttatni az intézményrendszeren belül, máskor pedig olyan kísérleti jellegű programok is kinövik magukat a tereptapasztalatokból, mint például a házhoz menő ingyenes energetikai tanácsadás, ami sok bérlőt segíthet a magas rezsiszámlák elkerülésében.
A Lakótér indulását és eddigi munkáját a Főváros Szolidaritási Alap támogatta.
Bár a projektidőszak lezárult, de némi újragondolás után a munka már folyik is tovább: a közösségszervezők továbbra is ismerkednek az önkormányzati bérlőkkel, beavatkozási lehetőségeket keresnek a házakat érintő közösségi problémák kapcsán, lakógyűléseket tartanak, eseményeket szerveznek és a terepen tapasztaltakat továbbítják a döntéshozók felé. A cél sem változott: munkájukkal ahhoz járulnak hozzá, hogy minél jobb legyen józsefvárosi önkormányzati bérlőként élni.