A nemzetközi nőnap hetében öt olyan nőt vagy közösséget ismerhetünk meg, akik munkájukkal segítik Józsefvárost és a közösséget.

Ki is Török Zsófi?

26 éves szociális munkás vagyok, Csepelen születtem és ott éltem 21 éves koromig, amikor a barátommal beköltöztünk a II. János Pál pápa térre. Egy évig laktunk itt, azóta pedig a XI. kerületben élünk. A családom a mai napig Csepelen él, kötődöm a kerülethez. Két munkahelyem van jelenleg, az egyik a VIII. a másik a IX. kerületben, mellette pedig hétvégén kertépítőnek tanulok. Talán a leginkább a különböző élőlények „felépítése”, működése, fejlődése érdekel – növények, állatok, emberek. Emberekkel foglalkozom, sok növényt gondozok és kutyám is van. Fontos értékek számomra a hitelesség, őszinteség, kedvesség és megértés, a munkámban és a magánéletemben is. Szeretem, ha változnak körülöttem a dolgok, ha új és ismeretlen helyzetekből kell kihoznom valamit.

Hol dolgozik, mivel foglalkozik a mindennapokban, mi a munkája/munkájuk célja?

Dolgozom a IX. kerületi Konkáv Közösségi térben, ahol hátrányos helyzetű fiatalokkal és a családjaikkal foglalkozunk. A Konkávba nyitvatartási időben bejöhetnek a srácok, beszélgetünk, társasozunk, tanulunk, elvannak magukban vagy együtt megyünk ide-oda. Az életem fontos része ez a munkám.

A VIII. kerületben pedig a Gólyában dolgozom, ami egy szövetkezeti alapon működtetett közösségi ház és vendéglátóhely. Az épület neve, amiben van, a Kazán Közösségi Ház, ahol hasonló víziójú civil szervezetek dolgoznak. A Szomszédságból Közösséget program koordinátora vagyok, közösségfejlesztő/szervező. A szomszédsági munkának 4 területe van, ezek a házban lévő szervezetekkel való együttműködés, a Gólya közösségi ház tereinek alakítása, kapcsolatépítés a szomszédságunkkal és kisközösségek kialakulásának segítése különböző ügyek mentén, valamint beágyazódni a kerület életébe, helyi civil szervezetekkel együttműködni. Az eddigi 1,5-2 éves munkánk sok eredményére büszke vagyok. Ezek közül a leglátványosabbak bárki számára a 2020-ban a Kesztyűgyárral együttműködésben megvalósított nyári gyerektáborunk, az Utcazenét a Nyolcba! programunk első alkalma és a most futó szomszédsági közösség, az Orczy 45-ös ház lakóinak munkája, amit a házuk előtti föld kertesítésébe fektettek.

A munkánk célja röviden, hogy reagáljunk a minket körülvevő társadalmi és egyéni problémákra úgy, hogy az Orczy úti épületben hiány-szolgáltatásokat építünk ki, programokat szervezünk, embereket hozunk össze egymással, illetve bekopogtatva, ismerkedve feltárjunk olyan helyi problémákat, amikre aztán segíthetünk közösséget szervezni, hogy egy adott csoport megoldhassa azokat.

Milyen visszajelzéseket kap a munkájáról?

Több felől érkezhetnek ezek a visszajelzések, azok részéről, akikkel mondjuk a kertesítő munkát csináljuk, pozitívak, örülnek nekünk, örülnek a közös munka gyümölcsének. A házakat járva, ismerkedve kopogtatva lehet kapni hideget-meleget, találkozunk a szokásos „itt nem lehet semmit csinálni”, „majd meglátjuk” dolgokkal, ami nem is igazán visszajelzés, inkább egy állapotot tükröz. A gyerekek szerették a nyári tábort, a szüleikkel is jó kapcsolatban voltunk, az utcazene pedig nagyon sok embernek okozott örömöt.

Mit gondol Józsefvárosról, mit szeret Józsefvárosban?

Talán ez az egyik legkontrasztosabb kerület, amit ismerek, van benne Palotanegyed, csili-vili házak, utcák, drága boltok és ott van az elhanyagolt, dugdosott másik része, ahol leginkább szegények, a társadalom szélére szorult emberek élnek és ez az utcákon is látszik. Ezt a másik részt én őszintébbnek érzem. A kerület nemzetiségek szempontjából is sokszínű, ezt is szeretem benne. Több olyan civil szervezet is dolgozik itt, akinek a munkáját valamennyire követem és fontosnak tartom, pl. a Láthatatlan Tanoda.