Nyomozás a beporzók után – Kiállítás a Füvészkertben

event_available Utolsó frissítés:

Az ELTE Füvészkert, az Egyesült Államok Budapesti Nagykövetsége és a Smithsonian Institution jóvoltából május 17-én kiállítás nyílt a Füvészkertben: “Nyomozás a beporzók után”címmel.
Az eseményen beszédet mondott Dr. Orlóci László, az ELTE Botanikus Kert igazgatója, Marc Dillard, az Amerikai Egyesült Államok Nagykövetségének ügyvivője és James Gagliardi, a Smithsonian Botanikus Kertek főkertésze és dr. Erőss Gábor józsefvárosi alpolgármester, akinek a beszédét itt olvashatják:
Fiaimmal az egyik kedvenc rajzfilmünk a Mézengúz (Bee movie), ami épp azt a történetet meséli el, sok nyelvi és képi humorral, de mégis komolyan, amit ez a kiállítás is. Hogy milyen a világ méhecske-szemmel, és hogy tudunk-e nélkülük élni. Hát, nem!
Egy város a természet tagadása: kövek, beton, járművek. Egy-egy apró zugba szorul vissza a természet. Mint amilyen az ünnepelt, a születésnapos Fűvészkert is: oázis a város sivatagában. Ezért is támogatja a Józsefvárosi Önkormányzat, hogy minél több kerületi – bölcsődés, óvodás, iskolás – kis és nagy gyermek jusson el ide, és lássa ezt a csodálatos botanikus kertet, vagy akár ezt a kiállítást is.
A város, a technikai civilizáció nem elégszik meg azzal, hogy ilyen zárványokba szorítja az élő természetet, de terjeszkedik is, messze a közigazgatási határokon túl, leigázza a természetet. A földművelés és állattenyésztés „iparosítása”, vagyis a nagyüzemi, monokultúrás mezőgazdaság – az élőhelyek eltűnése, feldarabolódása, a vegyszerhasználat, a gyilkos rovarirtó szerek révén – fenyegeti a biodiverzitást, a biológiai sokféleséget. Magyarul: megöli a virágokat, a növényeket, a beporzókat; éhhalálra ítéli a madarakat, és végső soron: az embereket. A klímaváltozás, a globális felmelegedés pedig tovább gyorsítja ezt a drámai folyamatot.
Amikor a ciklus elején – Józsefváros környezet- és klímavédelemért felelős alpolgármestereként – a Képviselőtestület elé tártam 93 pontos klímavédelmi cselekvési tervünket, egyes képviselők még élcelődtek a „méhlegelőkön”. Két és fél év nem sok, mégis, azóta már mindenki tudja, politikai hovatartozástól függetlenül, hogy a méhek és más beporzók nélkül semmik vagyunk. „Fenntartható kaszálás (…) ahol lehet, kézi kaszálásra vagy extenzív parkfenntartásra” térünk át, írtuk a 2020. január 30-án elfogadott Józsefvárosi Klímavédelmi Intézkedési Tervben. Azóta már kialakítottunk, kísérleti jelleggel egy vadvirágos rétet itt a közelben az Orczy út – Diószegi utca találkozásánál, rovarhotelek is létesültek a kerületben, és épp ma beszéltem az illetékesekkel, hogy újabb területeket jelölnek ki, ahol extenzív gyepgazdálkodással tudjuk növelni a józsefvárosi zöldfelületek és parkok ökológiai sokféleségét.
De tudatosítanunk kell ezt a gyerekekben is. Ezért örülök annyira, hogy ez a kiállítás létrejött, és hogy én is elmondhattam röviden: Budapesten, Józsefvárosban minden zümmögés és döngicsélés zene füleinknek, s bármennyire is túlépített a város: a gangzöldítési programtól a tetőzöldítési pályázatig, a homlokzatzöldítéstől a zöldudvar pályázatig és a szociális bérházaink (az úgynevezett 100-as házak) zöldítéséig egyetlen – a nyári hőhullámokat is enyhítő – talpalatnyi zöldről, egyetlen hatlábúról, egyetlen szárnypárról sem mondunk le.
Máskülönben elpusztul a világ. De együtt, a gyerekeinkkel közösen: még megmenthetjük.

Oldalaink használatához csak a legszükségesebb esetben használunk sütiket (az Ön böngészőjében tárolt adatokat). Ezzel okossabbá tehetjük az oldalt az Ön számára. Kérjük, hogy az oldal használatának megkezdése előtt tekintse át és fogadja el  Adatvédelmi tájékoztatónkat!