Hugonnai Vilma volt az első magyar orvosnő. Alapismereteit Nagytétényben szerezte, az anyja tüdőbetegsége miatt kezdett érdeklődni az orvostudomány iránt. Egyszer azt mondta: „Ha én orvos lennék, én találnék módot arra, hogy édesanyám egészséges legyen.”
Gyermekkorában érdeklődött a természetrajz iránt, sokat olvasott, zongorázott, édesapja virágoskertjében gyönyörködött. Alig 18 évesen férjhez ment Szilassy György földbirtokoshoz, három gyermeke született.
1869-ben értesült arról, hogy a Zürichi Egyetemre nők is beiratkozhatnak, ehhez férje beleegyezését kellett kérnie. 1872-ben lett az egyetem hallgatója lett, majd 1879-ben megvédte doktori disszertációját, és doktorrá avatták. Számos cikket írt a hírlapokba a bábaképzésről. Dolgozott az egyetem sebészeti klinikáján és alapítványi kórházban is.
1880-ban tért haza Magyarországra, ahol diplomájának elismertetése gondot okozott. Ekkor szülésznővizsgát tett, és ezen a szakterületen tevékenykedett. Egyik leghíresebb tanulmánya: A nők munkaköre.
1895-ben királyi rendelet tette lehetővé, hogy itthon nők is folytathassanak egyetemi tanulmányokat. 1897. május 14-én avatták Magyarországon orvosdoktorrá. Tudományos érdeklődése a gyermeknevelésre, a nők és a gyerekek egészségvédelmére, a nők ipari foglalkoztatásának kérdéseire, illetve a nők képzésére összpontosult. Lelkes kezdeményezője volt a leánygimnáziumok szervezésének és a nők képzésének.
Az Országos Nőképző Egyesületben hat évig tanított betegápolást, gyermekgondozást. 67 éves korában elvégezte a katonaorvos-tanfolyamot is. 1922. március 25-én szívszélhűdésben halt meg.
2020-ban a Józsefvárosi Önkormányzat kezdeményezésére teret neveztek el róla: https://maps.app.goo.gl/uzFmpCQ7NFXHTYpw9
Felhasznált irodalom:
- Kenyeres Ágnes: Magyar életrajzi lexikon
- Kertész Erzsébet: Úttörő asszonyok